A válsággal természetesen a felvásárlások, cégeladások piaca, az M&A tranzakciók száma is visszaesett, és – nagy örömünkre – ahogy a gazdaságok és vállalkozások elkezdtek magukra találni, az akvizíciós kedv is élénkült. Valahol 2015. év végén érte el ismét a válság előtti szintet, és bár tavaly volt némi megtorpanás a tranzakciók számában és volumenében, a piaci szereplők (köztük mi is) továbbra is optimisták.

A CEE régió és hazánk esetében a DACH (Németország, Ausztria, Svájc) stratégiai befektetőknek, vevőknek fontos szerepe volt mindig is, van ma is – ez talán nem meglepő. Német kollégáink azonban felhívták a figyelmünket néhány trendre, amely alapján megkockáztatható, hogy a német cégek egyre aktívabb vevők lehetnek a régiónkban és Magyarországon is. No de miért?

Kezdjük pár lépéssel távolabbról, némi statisztikával, megalapozandó az összefüggéseket:

  • A német export kb. 70%-a Európába (EU és EU-n kívüli országok) irányul,
  • Az ottani KKV-knak, de főként a középvállalatoknak („Mittelstand”) nagyon hangsúlyos szerepük van mind a hozzáadott értékben, mind a foglalkoztatottságban, jellemzően exportképes, sokszor a globális piacon is versenyző cégekről van szó,
  • Az általunk is ismert „nagy német cégekhez” képest, itt is gyakran a tulajdonos / alapító vezeti a céget, akik bizony képesek gyors döntéseket hozni, akár hosszas, bürokratikus folyamat nélkül.
  • A német tranzakciós, M&A aktivitás (felvásárlások, cégeladások) folyamatosan nőtt az elmúlt években (~5% átlagosan). Megfigyelhető viszont, hogy az outbound, ország határon kívüli akvizíció, befektetés az elmúlt 3-4 évben dinamikusabban nőtt, 2013 óta megháromszorozódott ez a szám (2016 közepéig mérve csak!).
  • Az ismert értékben megtörtént tranzakciók (2013 óta) 82%-a 100M EUR alatti.
  • Az elemzett dealek több mint 80%-ban minősített többséget (75% felett) vásároltak.
  • Azokban az országokban szeretnek befektetni / vásárolni, ahova már van valamiféle export aktivitás, illetve jelenlét.

És vajon mi a helyzet ezen kérdésekben a CEE régióban, fókuszálva a magyar piacra (és a körülöttünk lévő kisebb országokra)?

  • a CEE régióban hagyományosan már itt vannak a német cégek, fix export partnerek vagyunk, és bizony a német vállalkozások szívesen üzletelnek olyan országgal, akivel már gazdasági kapcsolatban állnak
  • kisebb országok lévén kisebb cégeink vannak (legalábbis Ázsiához, az USA-hoz képest stb.), de mint láttuk a tranzakciók túlnyomó többsége 100M EUR alatti, azaz itt lévő cégek jelentős része tehát kis méretű lenne, vagy nem eléggé szervezett egy óriás – német – multi részére, viszont sok millió (!) német KKV fontolgatja a terjeszkedést, akiknél előny, hogy 100M EUR alatti dealeket találhatnak nálunk.
  • a régiónkban az egyik hajtóerő a cégeladások kapcsán a következő években az utódlás kérdése, az alapítók nyugdíjba vonulása – ők pedig többséget akarnak eladni, de mint látjuk a vevők is jellemzően ezt keresik.

Kiemelnék még egy tendenciát, ami számunkra is releváns:

egyre inkább nő a határon túli, azaz nem a német, lokális piacon végrehajtott tranzakciók száma,

ennek pedig az oka, ahogy a német kollégánk fogalmazott: „elfogytak azok a német cégek, akikkel jó dealt lehetett csinálni”.

Talán nem is meglepő, de a válság után behúzták a kéziféket, alig volt felvásárlás. Pár szűk esztendő után, amikor megkapták a zöld lámpát a cégvezetők, M&A menedzserek, hogy újra vehetnek, óriási étvággyal vetették rá magukat (de továbbra sem ész nélkül) a piacra, és ott pedig sorakoztak azok a cégek, akik erre vártak már jó ideje. Így történt, hogy 3-4 évig relatíve jó áron lehetett német cégeket venni, mindenki boldog volt. Mi történt utána (már napjainkban járunk)? Az újabb célpontok vagy nem akartak eladni, vagy irreális volt az árelvárás… márpedig a növekedési kényszer nem változott, így elkezdtek határon túl is aktívabban vásárolni.

A KfW egy korábbi felmérése szerint a fő kiszemelt földrajzi terület bizony régiónk lesz – no persze, ha nincs égszakadás-földindulás, de ne legyen.

Vannak persze további szempontok, tendenciák is (akár külön posztot is megérne), amelyek hangsúly eltolódást okoznak, az egyik ilyen a digitalizáció.

Ahogy a Bain egyik kutatás kiemeli:

A megkérdezett top M&A menedzserek több mint 75%-a megerősítette, hogy a digitalizációnak, a digitális átalakulásnak (amely a nagy német cégeket, de a KKV-kat is érinti) igen jelentős hatása van vagy teljesen újraírja az M&A stratégiát és terveket. Erős-e a CEE régió és Magyarország a digitális / ICT iparágakban? Meggyőződésem, hogy igen. Így ez is a „mi malmunkra hajtja a vizet”.

Érthető módon egy külföldi befektetővel való tranzakcióra érdemes alaposan felkészülni, elengedhetetlen a „menyasszonyt” felöltöztetni, átgondolni az equity sztorit, erősségeinket, mert a fentiek nem jelentik azt, hogy „bármit” meg akarnak venni. Ahogy az egyik innen nézve nagy, ott közép méretű német IT cég elmondta, heti 2 megkeresést kapnak eladó cégektől (és nyilván nem vesznek meg heti kettőt).

Jónak kell lenni, ki kell tűnni, ehhez pedig fel kell készülni.

Aki a téma iránt érdeklődik, exitre készül, a német befektetőkben látja az ideális vevőt, ajánlom figyelmébe május 9-én a témát feldolgozó üzleti szemináriumunkat (információk ITT), de természetesen ezen kívül is örömmel válaszolunk a kérdésekre, dilemmákra, segítünk eligazodni a témában!